Rendre, rend!

2011 május 18. | Szerző: ANAEL |

Péntek délelőtt, fárasztó céges tréningről érkezik haza a nő. Gondolta, most végre kicsit magával foglalkozhat szépítkezés, arc és hajpakolás, körömlakkozás mellett pihen egy kicsit. Megállt a kégli közepén és körbenézett, valami nem stimmelt neki, szeme előtt lepereg szeretett pasijának megszokott műveletsorozata, mely rendszerint földrengéshez, tűzvészhez és árvízkatasztrófához hasonlatos képet vetít elő a berendezések és használati tárgyak között…

A férfi nagyon siet, mert focimeccs lesz… Itthon van! Végre a nyugalom szigetén. Párja két napja elutazott, úgyhogy nyugodtan átadhatja magát a 11 feltüzelt, mindenre elszánt csapatjátékosnak, akik HD-ben rúgják a bőrt, na és persze egymást. A cipőjéből szinte kiugrik, mely a lendülettől szétterül a járólapon, kezet mos és a nagyszoba felé veszi az irányt. A TV-t bekapcsolja, ahol a focisták már a himnuszra tátognak. Már ki is pattan a nadrágjából, amit egy lágy mozdulattal a fotelra dob, kiront a konyhába, a sört nagy küzdelmek árán a hűtőben megtalálja. Elő a kukorica. Kipattogtatja. Tálba kiszór, és már rohan is a készülék elé. A játék percről percre izgalmasabb, a nasi és a sör is csak fogy, és abban a pillanatban mikor Lionel Messi gólhelyzetének tetőpontját láthatná, az adás megszakad. Anyázás közepette tál felborít, a popcorn repül mindenfelé. A távirányító szakadatlan nyomogatása után, jöhet az internetes csatlakozás, ahol online nézheti az eseményeket. Kábel hegyek, melyek a csatlakozást hivatottak elősegíteni. A laptop nem elég ki kell lőni a Tv-re. Pár perc, 5 vezeték és kész is a varázslat. A kukoricaszemeket összeszedve újra a képernyő elé telepszik, a sörös dobozt a könyvespolcra teszi, mely a tegnap reggeli kávés, és esti teás bögre mellett egy tökéletes csendéletet teremt. Félidő. Éhes. A frigóból a legszükségesebbeket kiválogatja és máris egy svédasztalt rittyent a szobába. Vacsora után eldől, jólesően nyugtázza, hogy csapata ismét nyert, majd álmosság jön a szemére. Hirtelen felriad, eszébe jut, hogy szerelme holnap reggel érkezik, és már látja maga előtt, hogy sikító frászt kap, ha a kuplerájt meglátja. Nem baj, holnap előbb felkel és összerámol, akkor minden rendben lesz, nulla vita. Nyugodt szívvel mély álomba merül…

Az óra reggel visítva jelzi, kelni kell. Csak még egy perc… telefon szundira állít. Kis idő múlva újra figyelmeztet, ÉBRESZTŐ! TAKARÍTANI KELL! Telefon eldob, az álom újra szemhéjára nehezedik. Fél óra múlva észbe kap. Basszus, elkésik a munkából. Kiugrik az ágyból… és a rendetlenséggel találja szembe magát. Elkeseredik, éppen csak annyi ideje van, hogy a ruháit magára kapja… Botrány lesz. Nem baj kicsit késik a munkahelyről, inkább minthogy az asszony ne aludjon egy hétig a sokktól. A kajamaradékokat kidobja, a többit visszarakja a hűtőbe, a ruháit a szennyesbe dobja, ami kinn maradt, azt meg a szekrénybe. A kábeleket összerendezi és elpakolja. Mosogatás….na az elmarad, kicsit elrendezgeti a koszos edényeket, hogy ne tűnjön olyan soknak, a cipőjét felveszi. Minden oké, így már nem lesz probléma. Boldogan elindul az irodába. Út közben eszébe jut a kukorica maradék és a pohár csendélet. Elkeseredik. Mindegy most már nem tehet semmit, hátha nem lesz feltűnő…

A nő mindent kiszúr. A hűtőben a cuccok máshol vannak, a poharak gúnyosan mosolyognak a könyvespolcról, bennük a beleszáradt minta, mely mindent elárul a két napos lazulásról, a kukoricaszemek a talpába mélyednek és a mosogató tele van koszos tányérokkal. Az idegesség cseppet sem látszik, rajta, mert érzi az igyekezetet. A cipők a helyükön, a használt ruhák a szennyesben, a szemetet levitte és az ételek visszakerültek a helyükre. Jól eső érzés fogja el, mert tudja ez is nagy odafigyelést jelent párjától, majd fogja magát, haját elköti és elindul mosogatni.