Elad? Óóóóóó

2011 május 26. | Szerző: ANAEL |

Imádta a jó cuccokat és az volt az álma, hogy egy óriási pláza egyik butikjába dolgozzon. Mikor az iskolát befejezte, fel is vették a számára tökéletes helyre. Persze itt is megvoltak a ranglétrák az új áru válogatása mellett a holmik vállvára helyezése volt a feladata de végül jól beletanult és már a profikat meghazudtoló módon tudott hajtogatni, akár egy felsőről, akár egy farmerról volt szó. Egyvalami azonban hibádzott. Utálta a vevőket. Titkát senki, de főleg a főnöke nem tudta/tudhatta meg. A felvételin és amíg a butik raktárában volt próbaidőn, ezt kiválóan tudta leplezni, de amint kikerült az üzletbe a vásárlók csordája közé, egyszerűen elvesztette a fejét. Semmi más nem tartotta életben csak a gyönyörűen összehajtogatott holmik, a rend és a tisztaság… a rend, a menő ruhák…a rend. A REND!!

Nyitás előtt a cuccok, a cipők, táskák és kiegészítők tökéletesen állnak a helyükön. Egy vevő érkezik, hangosan köszön, de ő válaszra sem méltatja, egyedül csak azt figyeli, hogy mit készül megvenni…de úgy látszik semmit, csak bolyong, talán nem az ő árkategóriája, vagy nem találja a számára megfelelő darabokat? De akkor miért forgat fel mindent? FELFORGAT!!!!!!!! Dühösen elindul felé és követi a próbafülkén át a vállfák tengeréig és igazgat, mindent vissza a helyére, precízen és pontosan. A vevő nem sokáig tűri, a szerinte felháborító magatartást és távozik. A lány lassan megnyugszik. Nem engedheti meg a vevőknek ezt a viselkedést, az ő tevékenysége fontos, az ő munkáját meg kell becsülni! Sokat gyakorolta a pakolás művészetét, és kikéri magának, hogy bárki tönkretegye! Egész nap azon fáradozik, hogy minden kifogástalan legyen és semmi hálát és tiszteletet nem tapasztal. Így fortyog magában míg letelik a munkaidő.

Másnap tökéletes magabiztonsággal indul az üzlet felé és várja, hogy újból a divatos holmik közelében lehessen, de ekkor megtopan. Hatalmas betűkkel a kirakat 50% kedvezményt hirdet. Erőt vesz magán és tovább megy, hátha senki nem tud az akcióról és kevesen lesznek, de nem sokáig élvezheti a harmóniát, ugyanis tinilány csapat érkezik. Kezükben az 50% kupon, melyet az egyik újságból vágtak és mint valami ügyes kolibrik szállnak ruháról, ruhára, próbafülkéről a másik próbafülkére, szinte alig lehet követni légies mozgásukat. Egyre többen lesznek, csak gyűlnek és nyüzsögnek, a ruhák szanaszét repülnek, a hajtogatásnak semmi nyoma, pedig pakol, rendületlenül pakol, helyre tesz, odailleszt, visszatesz, de  a felsők egy része mint valami koszos rongy a földön hever, a cipők szanaszét, a kiegészítők egy csomóban állnak, olyan ez mint egy rémálom, úgy érzi a táska halmok szinte megtámadják, a díszes övek a nyaka köré tekerednek, hallja a topánok folytonos kopogását és az öltözők függönyének suhogását.  Az idegsokk kerülgeti, egyre dühösebb lesz. A bejövőknek nem köszön, a távozóktól nem búcsúzik, nem kérdezi hogy miben segíthet, ha ránéznek a fejét elkapja, csak puffog és csapkod, flegmázik, és annyira felidegesíti magát, hogy szédülni kezd és elájul.

Egy fehér szobában tér magához. Nem tudja hol van, hogy ki ő és hogy milyen nap van. A feje fáj, az orvos szerint agyrázkódása volt és részleges amnéziája van. Nem tudni mikor nyeri vissza az emlékezetét, a lényeg, hogy minden rendben, türelem kell. Pár nap múlva kiengedik a kórházból. Pihen otthon, olvasgat, járja a várost, sétál, hátha eszébe jutnak életének fontos foszlányai. Ahogy a plázákat járja betéved egy ruhaüzletbe. A sok csini ruha között azt sem tudja merre menjen. Az eladó nem köszönt neki, talán észre sem vette, de nem is fontos, most övé a világ összes ideje, ráér válogatni. ..na de mi ez? Az eladó követi őt, csak azt nézi, hova megy és mit csinál. Ha megnéz egy ruhát, megtapogatja, leemeli a helyéről, akkor megvetően néz rá, pakol utána, mindent visszarendez. Egy halom kiválogatott holmival elindult a próbafülke felé, de szeme sarkából látja az „árnyékát”. Egyre feszültebb lesz. Berohan az öltöző részre és maga után behúzza a függönyt. Csak annyit érzékel, hogy az eladó messziről  figyeli, már nincs is kedve vásárolni. Összeszedi minden bátorságát és kimenekül a boltból. Az eladó még kiabál utána, hogy mit képzel magáról a a ruhákat nem tette vissza a helyére, de akkor már messze jár. Nem emlékszik mi a munkája, de eladó biztosan nem lesz azt most megfogadja!