Kard ki kard!
2011 augusztus 25. | Szerző: ANAEL
A szerda mindig meccsnap náluk. Akkor is ha éppen a játékosok nem rúgják a bőrt, ez egy remek kibúvó az otthoni „kontroll” alól. Összegyűltek hogy átbeszéljék a hetet, egy hatalmas korsó sör, pizza és pasi témák. Végre egy kis kikapcsolódás, tesztoszteron felhőbe burkolva. Emelkedett a hangulat. A boldogságot egy 180 centis vészmadár töri meg, aki lihegve érkezik a hétköznapi mini duhajkodásra. Feszültsége szétáramlik a cimborákon és éket ver a tivornya közé. Magába roskadva ül, de mielőtt a kíváncsi tekintetek előtt elkezdi mondandóját kikér egy felest, melyet magába dönti, mellé meg egy sört levezetőnek. Miután a szesz leszedálta belekezdett a sztoriba. Csak mesél és mesél, bulikról, lányokról, találkákról, nagy randiguru hírében áll. Sok lánnyal, asszonnyal és nővel volt, van és lesz is dolga, tapasztalt már rendesen. Egy ilyen élménysorozat alkalmával kapta a hideget és a meleget. Büszke férfiassága tartotta életben, ez hajtotta a vágyak mezejére, a nők ölébe, felemelt fővel tette magáévá a szebbik nem nemes képviselőit. A legutóbbi ilyen csodás alkalomkor egy vacsora, és csábító tánc után, a hölgyemény mely az eset óta természetesen idióta ribanc névre hallgat- a lepedőgyűrés végezetével felkönyökölt a párnán és hűvös tekintettel a macsó szemébe mondta a frankót. „Hát ez nagyon szar volt”!
“Az ilyen köpni-nyelni szituációk miatt érdemes élni”, mondaná egy életművész, hiszen a tapasztalat csak erősít de főhősünk összeomlott. Persze akkor meg sem várta a miértre a választ, a rüszü az ajtón kívül találta magát. Ja kérem, ez az egy éjszakás kalandok ára, a lány nyilván nagy bosszúálló, biztos házasságot akar gondolta, de a bogár már valahogy befészkelte magát a fülébe. Egész nap az őt illető mondat keringett a fejében mígnem egy kiváló terv állt össze benne.
Vagyon jó pár fehérnép akik referenciával szolgálnak, felkereste hát legtöbbjüket, de nap végére kiderült, az igazság mindig fáj. A kutatás eredménye 10-es skálán egy erős 3-as. Kiborult, és amiben eddig szentül hitt- hogy férfiassága az egyetlen vonzereje- kártyavárként dőlt a porba s az elmélete, hogy minden a méret megborulni látszott. Az a sok gyönyörű nő, az édes sikolyok és szép remények mind tova tűntek és egy marék hazugságként lebegett. Most pedig ott ül a döbbent borostás arcok között, és keserű mosolyt erőltetve magára, bólogat. barátai vigasztalják, hogy mindez csak egy rémálom, hogy partnerei közül, azért nem sikerült mindenkit kihallgatni és különben is mindegyik egy szipirtyó, aki azóta is neheztel a szörnyű szakítás miatt. Vállon veregetik, páran csendben megkönnyebbülnek és áldják az eget, hogy végre kiderült az igazság, van aki bosszankodva, hangját felemelve leribancozza a női társadalmat, mások pedig egyszerűen kamuként könyvelik el az esetet.
Biztos ami biztos az ivászat után ha hazaérnek az lesz az első, hogy a szeretett hölgyet felébresztik és egy oknyomozó riporter munkáját meghazudtolva felderítik ezt a különös esetet.
Házi Szellem
2011 július 28. | Szerző: ANAEL
Míg egyedül élt mindennek megvolt a maga helye. A koszos ruhák a szennyesben, a tiszták és vasaltak a gardrób szekrényben, a cipők a tartóban, ékszerek a mütyür dobozban. Minden glédában és csillogó tisztaságban, hiába albérlet volt a magáénak érezte és teljesen otthonossá varázsolta. Egy kicsit fájt is a szíve mikor elköltözött kedveséhez, lelkéből –mint már annyiszor az életében- ott is hagyott egy apró darabot.
Az új kégli nagyon otthonos volt és igazán érezte, hogy kicsit az övé is. A legénylakás kezdett megszépülni, minden illatozott, rendezett és kényelmes volt. A női holmik a helyükre kerültek és ahogy a mondás tartja „amint kint, úgy bent”, a lelke is harmóniáról árulkodott. Egy reggel valahogy mégis megtört a varázs. A toaletten ülve a WC papír utolsó szeletét rántotta le. Furcsálta, mivel két napja rakta az újat, valami nem stimmelt, de nem akart nagy feneket keríteni a dolognak. Teltek múltak a napok és egyre több furcsaságot észlelt. Fogkrémpöttyök a tükrön, üres szappantartó, megmagyarázhatatlanul újra és újra felbukkanó tányérok és poharak a mosogatóban… mint egy rémálom úgy kőrözött a sok tennivaló körülötte. Párját, mikor rendszerint kérdőre vonta, csodálkozó szemek bámultak vissza rá és vállrántás közepette bizonygatta, ő az odafigyelés mintaképe. A nő kételkedve bár, de megbízott benne, de a gyanakvása azért megmaradt. Bosszantotta a helyzet és egyben megrémítette. Egyre többet takarított, suvickolt, mosogatott, töltögetett, fertőtlenített, mosott, vasalt és rendszerezett, és ahogy gyűlt a sok tennivaló, úgy lett minden koszos, mosatlan, gyűrött, majd rendetlen, s ő rettegett, félt, mert az irányítást elvesztette.
Kétség sem fért hozzá valamilyen erő megszállta a lakást. Egy szellem, mely éjszakánként a szobákba belopózva űzött kegyetlen játékot vele. Fehér leplét Superman módjára megrázva repkedett a fejük fölött, suhant át a falakon, és nevetett egyre nevetett, miközben a WC papírt lefejtette a gurigáról, a folyékony szappant kinyomkodta, a tükrön a fogkrémmel amőbát játszott, a tányérokat a mosogatóba dobálta és a frissen mosott ruhákba addig hempergett míg nem egy marék gyűrött mosórongy nem volt az összes. Csak rombolt, tört és zúzott, fetrengett és nőtt, egyre nagyobb lett, míg végül beterítette a szobát, elszívta az összes levegőt, és csak fojtogatta egyre jobban és jobban… A nő felriadt, érezte,hogy leverte a víz, reggel 7 óra, éppen időben ébredt hogy szép lassan munkába induljon. Lassan kikecmereg az ágyból és a fürdő felé veszi az utat, az ajtó résnyire nyitva. Élete szerelme, mint valami holdkóros abban a pillanatban végzett kis dolgával, eltámolyog a mosdóig, kezébe egy halom szappant nyom, az utolsó kis cseppet is kiszuszakolva, megmossa a kezét, majd kómásan a fogkefe és fogkrém után nyúl. Álmatagon, mint aki azt sem tudja hol van csukott szemmel dörzsöli, sikálja a fogait, a cseppek csak úgy repkednek mindenfelé, beterítve a tükör nagy részét. Az igazságra fény derül, a nő elneveti magát, majd kirántja az ajtót és elüvölti magát! – Megvagy Háziszellem!!
Elad? Óóóóóó
2011 május 26. | Szerző: ANAEL
Imádta a jó cuccokat és az volt az álma, hogy egy óriási pláza egyik butikjába dolgozzon. Mikor az iskolát befejezte, fel is vették a számára tökéletes helyre. Persze itt is megvoltak a ranglétrák az új áru válogatása mellett a holmik vállvára helyezése volt a feladata de végül jól beletanult és már a profikat meghazudtoló módon tudott hajtogatni, akár egy felsőről, akár egy farmerról volt szó. Egyvalami azonban hibádzott. Utálta a vevőket. Titkát senki, de főleg a főnöke nem tudta/tudhatta meg. A felvételin és amíg a butik raktárában volt próbaidőn, ezt kiválóan tudta leplezni, de amint kikerült az üzletbe a vásárlók csordája közé, egyszerűen elvesztette a fejét. Semmi más nem tartotta életben csak a gyönyörűen összehajtogatott holmik, a rend és a tisztaság… a rend, a menő ruhák…a rend. A REND!!
Nyitás előtt a cuccok, a cipők, táskák és kiegészítők tökéletesen állnak a helyükön. Egy vevő érkezik, hangosan köszön, de ő válaszra sem méltatja, egyedül csak azt figyeli, hogy mit készül megvenni…de úgy látszik semmit, csak bolyong, talán nem az ő árkategóriája, vagy nem találja a számára megfelelő darabokat? De akkor miért forgat fel mindent? FELFORGAT!!!!!!!! Dühösen elindul felé és követi a próbafülkén át a vállfák tengeréig és igazgat, mindent vissza a helyére, precízen és pontosan. A vevő nem sokáig tűri, a szerinte felháborító magatartást és távozik. A lány lassan megnyugszik. Nem engedheti meg a vevőknek ezt a viselkedést, az ő tevékenysége fontos, az ő munkáját meg kell becsülni! Sokat gyakorolta a pakolás művészetét, és kikéri magának, hogy bárki tönkretegye! Egész nap azon fáradozik, hogy minden kifogástalan legyen és semmi hálát és tiszteletet nem tapasztal. Így fortyog magában míg letelik a munkaidő.
Másnap tökéletes magabiztonsággal indul az üzlet felé és várja, hogy újból a divatos holmik közelében lehessen, de ekkor megtopan. Hatalmas betűkkel a kirakat 50% kedvezményt hirdet. Erőt vesz magán és tovább megy, hátha senki nem tud az akcióról és kevesen lesznek, de nem sokáig élvezheti a harmóniát, ugyanis tinilány csapat érkezik. Kezükben az 50% kupon, melyet az egyik újságból vágtak és mint valami ügyes kolibrik szállnak ruháról, ruhára, próbafülkéről a másik próbafülkére, szinte alig lehet követni légies mozgásukat. Egyre többen lesznek, csak gyűlnek és nyüzsögnek, a ruhák szanaszét repülnek, a hajtogatásnak semmi nyoma, pedig pakol, rendületlenül pakol, helyre tesz, odailleszt, visszatesz, de a felsők egy része mint valami koszos rongy a földön hever, a cipők szanaszét, a kiegészítők egy csomóban állnak, olyan ez mint egy rémálom, úgy érzi a táska halmok szinte megtámadják, a díszes övek a nyaka köré tekerednek, hallja a topánok folytonos kopogását és az öltözők függönyének suhogását. Az idegsokk kerülgeti, egyre dühösebb lesz. A bejövőknek nem köszön, a távozóktól nem búcsúzik, nem kérdezi hogy miben segíthet, ha ránéznek a fejét elkapja, csak puffog és csapkod, flegmázik, és annyira felidegesíti magát, hogy szédülni kezd és elájul.
Egy fehér szobában tér magához. Nem tudja hol van, hogy ki ő és hogy milyen nap van. A feje fáj, az orvos szerint agyrázkódása volt és részleges amnéziája van. Nem tudni mikor nyeri vissza az emlékezetét, a lényeg, hogy minden rendben, türelem kell. Pár nap múlva kiengedik a kórházból. Pihen otthon, olvasgat, járja a várost, sétál, hátha eszébe jutnak életének fontos foszlányai. Ahogy a plázákat járja betéved egy ruhaüzletbe. A sok csini ruha között azt sem tudja merre menjen. Az eladó nem köszönt neki, talán észre sem vette, de nem is fontos, most övé a világ összes ideje, ráér válogatni. ..na de mi ez? Az eladó követi őt, csak azt nézi, hova megy és mit csinál. Ha megnéz egy ruhát, megtapogatja, leemeli a helyéről, akkor megvetően néz rá, pakol utána, mindent visszarendez. Egy halom kiválogatott holmival elindult a próbafülke felé, de szeme sarkából látja az „árnyékát”. Egyre feszültebb lesz. Berohan az öltöző részre és maga után behúzza a függönyt. Csak annyit érzékel, hogy az eladó messziről figyeli, már nincs is kedve vásárolni. Összeszedi minden bátorságát és kimenekül a boltból. Az eladó még kiabál utána, hogy mit képzel magáról a a ruhákat nem tette vissza a helyére, de akkor már messze jár. Nem emlékszik mi a munkája, de eladó biztosan nem lesz azt most megfogadja!
Rendre, rend!
2011 május 18. | Szerző: ANAEL
Péntek délelőtt, fárasztó céges tréningről érkezik haza a nő. Gondolta, most végre kicsit magával foglalkozhat szépítkezés, arc és hajpakolás, körömlakkozás mellett pihen egy kicsit. Megállt a kégli közepén és körbenézett, valami nem stimmelt neki, szeme előtt lepereg szeretett pasijának megszokott műveletsorozata, mely rendszerint földrengéshez, tűzvészhez és árvízkatasztrófához hasonlatos képet vetít elő a berendezések és használati tárgyak között…
A férfi nagyon siet, mert focimeccs lesz… Itthon van! Végre a nyugalom szigetén. Párja két napja elutazott, úgyhogy nyugodtan átadhatja magát a 11 feltüzelt, mindenre elszánt csapatjátékosnak, akik HD-ben rúgják a bőrt, na és persze egymást. A cipőjéből szinte kiugrik, mely a lendülettől szétterül a járólapon, kezet mos és a nagyszoba felé veszi az irányt. A TV-t bekapcsolja, ahol a focisták már a himnuszra tátognak. Már ki is pattan a nadrágjából, amit egy lágy mozdulattal a fotelra dob, kiront a konyhába, a sört nagy küzdelmek árán a hűtőben megtalálja. Elő a kukorica. Kipattogtatja. Tálba kiszór, és már rohan is a készülék elé. A játék percről percre izgalmasabb, a nasi és a sör is csak fogy, és abban a pillanatban mikor Lionel Messi gólhelyzetének tetőpontját láthatná, az adás megszakad. Anyázás közepette tál felborít, a popcorn repül mindenfelé. A távirányító szakadatlan nyomogatása után, jöhet az internetes csatlakozás, ahol online nézheti az eseményeket. Kábel hegyek, melyek a csatlakozást hivatottak elősegíteni. A laptop nem elég ki kell lőni a Tv-re. Pár perc, 5 vezeték és kész is a varázslat. A kukoricaszemeket összeszedve újra a képernyő elé telepszik, a sörös dobozt a könyvespolcra teszi, mely a tegnap reggeli kávés, és esti teás bögre mellett egy tökéletes csendéletet teremt. Félidő. Éhes. A frigóból a legszükségesebbeket kiválogatja és máris egy svédasztalt rittyent a szobába. Vacsora után eldől, jólesően nyugtázza, hogy csapata ismét nyert, majd álmosság jön a szemére. Hirtelen felriad, eszébe jut, hogy szerelme holnap reggel érkezik, és már látja maga előtt, hogy sikító frászt kap, ha a kuplerájt meglátja. Nem baj, holnap előbb felkel és összerámol, akkor minden rendben lesz, nulla vita. Nyugodt szívvel mély álomba merül…
Az óra reggel visítva jelzi, kelni kell. Csak még egy perc… telefon szundira állít. Kis idő múlva újra figyelmeztet, ÉBRESZTŐ! TAKARÍTANI KELL! Telefon eldob, az álom újra szemhéjára nehezedik. Fél óra múlva észbe kap. Basszus, elkésik a munkából. Kiugrik az ágyból… és a rendetlenséggel találja szembe magát. Elkeseredik, éppen csak annyi ideje van, hogy a ruháit magára kapja… Botrány lesz. Nem baj kicsit késik a munkahelyről, inkább minthogy az asszony ne aludjon egy hétig a sokktól. A kajamaradékokat kidobja, a többit visszarakja a hűtőbe, a ruháit a szennyesbe dobja, ami kinn maradt, azt meg a szekrénybe. A kábeleket összerendezi és elpakolja. Mosogatás….na az elmarad, kicsit elrendezgeti a koszos edényeket, hogy ne tűnjön olyan soknak, a cipőjét felveszi. Minden oké, így már nem lesz probléma. Boldogan elindul az irodába. Út közben eszébe jut a kukorica maradék és a pohár csendélet. Elkeseredik. Mindegy most már nem tehet semmit, hátha nem lesz feltűnő…
A nő mindent kiszúr. A hűtőben a cuccok máshol vannak, a poharak gúnyosan mosolyognak a könyvespolcról, bennük a beleszáradt minta, mely mindent elárul a két napos lazulásról, a kukoricaszemek a talpába mélyednek és a mosogató tele van koszos tányérokkal. Az idegesség cseppet sem látszik, rajta, mert érzi az igyekezetet. A cipők a helyükön, a használt ruhák a szennyesben, a szemetet levitte és az ételek visszakerültek a helyükre. Jól eső érzés fogja el, mert tudja ez is nagy odafigyelést jelent párjától, majd fogja magát, haját elköti és elindul mosogatni.
Tükröm? Tükröd!
2011 május 11. | Szerző: ANAEL
A lakás három eszement pontján van tükör elhelyezve. Utálja. Amióta pár kilóval többet nyom szó szerint gyűlöli őket. Először arra gondolt, hogy torzítanak, vagy éppen a rossz megvilágítás mindenért a felelős, de rá kellett jönnie, hogy otthon van és nem az elvarázsolt kastélyban. Azóta a magabiztos mozgása is eltűnt és hunyorítva, suhan el az örök igazság mutatója előtt. A reggelek a leggyalázatosabbak, mikor csak áll a szekrény előtt és rég viselt kedvenc darabjait válogatja. Egy sem megy rá, se jobbról, sem balról, gyömöszöli, rángatja, tépi, húzza… felmegy végre. Feszül. A levegőhöz való jutás esélye 0%. Leveszi. Levenné, de nem tudja… cibálja, káromkodik… elszakad. Kitör rajta a düh és a pánik. Elege van. Összeomlik. Beletörődik, ruhatár lecserél. A tükörkép csak mosolyog, rajta ingatja a fejét, jelezve hogy iszonyatosan nevetségesen viselkedik, a valósággal senki nem szállhat harcba. Ilyenkor a pokolba kívánja őt és legszívesebben megsemmisítené, hogy ne lássa, ez az átkozott. Kerüli, menekül előle, de mégis mindenhol szembe jön vele. Veszedelmesen leskelődik rá minden utcasarkon, fölényeskedik a butikok öltözőiben, visszapillant az autókba, fintorog a liftekben, integet a kirakatokon át, nagyít, torzít gúnyt űzve a halandó érzelmeivel.
Már otthon sincs biztonságban. Szemmel tartja az életstílusát, az étkezési szokásait, öltözködését, egyszer cinikus, máskor meg elismerő kinézetét, sminkjét és hajszínét illetően. Megmutatja a rosszkedvet és dühös, ha valamin felhúzta magát, aztán meg üvölt, majd lecsillapodik, letörli könnyeit aztán csak nevet és nevet rendületlenül. Máskor meg csak áll, mozdulatlan, és néz messze a távolba, meredten beletörődve. Arca szemrehányó, hogy juthatott idáig, régen csodás alakja volt, friss és üde stílusa mindenkit lehengerelt, most meg otromba gödröcskék lepték el combját és fenekét. Már nem olyan csinosak a ruhái, nincs is kedve olyan merészet vásárolni, a férfiak csak barátként tekintenek rá és totálisan elvesztette nőiességét. Ilyenkor rosszakarója megvetően tekint rá és azt suttogja, soha nem lesz senki, aki elfogadja ezeket a súlyos terheket. Önbizalma a béka segge alatt és idő kell míg hozzászokik a gondolathoz, testünk csak múló ábránd. A tükör helyesel, hisz jól gondolja, ez az IGAZSÁG!
Szemébe a csillogás akkor tér vissza, mikor hosszú hónapok után egy jóképű pasi randira hívja. Izgatottan készülődik. A tükör némán figyeli minden mozdulatát, látszik rajta hogy nincs megelégedve. Egyik ruha sem megfelelő, és a haj sem tökéletes. A nő elsírja magát kínjában, a tükör csak mosolyog. Majd valami megváltozik a fehérnép erőre kap és cselekszik, egy röpke pillanat alatt a cipőjét ellensége felé hajítja mely az ütközéstől darabokra törik. Még utolsó szilánkjai felkacagnak, és végleg kimúlik. Vége. Véget vetett a sok önmarcangolásnak, a rossz energiáknak. Kimerülve felveszi esti ruháját a sminket megigazítja, majd megáll, szemeit becsukva a férfi szavai jutnak az eszébe. „Te vagy a leggyönyörűbb nő a számomra”. Elmosolyodik, és elhatározza, a hétvégén beszerez majd egy új tükröt, olyat, amelyik mindig csinosnak és tökéletes nőnek látja.
Képzelt beteg…
2011 május 9. | Szerző: ANAEL
Már két órája szenved, egyre rosszabbul érzi magát, a fejében a nyomás egyre csak fokozódik, és minden végtagjában fájdalmat érez. Elgondolkodik. Talán a tegnapi autószerelés miatt, vagy megerőltette magát mikor elment gyúrni, netán a haverokkal való hajnalig tartó sörözés ártott meg? Már a torka is fáj, és úgy érzi, hogy tüzel az egész teste.
Beteg. E felől semmi kétség. Hétfő reggel van és már el is döntötte, hogy nem megy dolgozni, azonnal tárcsázza a főnöke számát. Alig hallhatóan beleköhint a telefonba és elhaló hangon vázolja fel kórtörténetét. Már nem is érdekli semmi, nagyon nyűgös lett. Alig tud mozogni annyira legyengülve, érzi magát. Úgy gondolja, pár napig otthon marad… de lehet egy egész hétre lesz szüksége, hogy tökéletesen felépüljön és „teljes lendülettel” a munkára tudjon koncentrálni. Kedvese már elrohant az irodába, neki kell megoldani a dolgokat.
Először is kéne egy orvosi szakvélemény. Nem tudja a számát. Telefonos segítséget kér az asszonytól, aki lediktálja a titkos kódot. Tárcsáz. Időpontot kért, de csak holnap tudják fogadni. Beletörődik. Arra gondol, hogy a szeretett, gondoskodó nő ilyenkor mit szokott mondani. Sok folyadék!!! Tea… Hol van a tea?? Kimászik az ágyból. Rázza a hideg. Elvánszorog a konyháig. Kinyitja a szekrényt. Körülnéz a fűszerek, sütőporok és kávék mezején, de a teaültetvényt nem találja. Hamar feladja ehhez nincs idegrendszere. Telefonál. A türelmes nő felfedi a rejtélyt. A tea a szekrényben a szeme előtt árválkodott. Mindegy, ő beteg, nem lát rendesen, talán még kettős látása is van. Elkészíti a teát, a méz nincs meg, nem érdekli, most az nem is olyan fontos. Lázmérő…az is eltűnt. Visszabújik az ágyba. Mit csináljon, semmihez sincs kedve. A távirányítót a kezébe veszi és a 150 csatorna közül válogat. Most csak annyira van értekezése, hogy a televíziós vásárlást és jósműsorok lényegét feldolgozza. Lassan telik az idő, jobbra fordul, majd balra. Melege van, az ablakot kinyitja. Fázik, az ablakot becsukja. Dél van, enni kéne. Nincs kedve, hogy benézzen a hűtőbe, lehet még ételről sem gondoskodtak neki. Éhezik. Nem probléma, később majd majszol valamit. Aludni kéne egy kicsit. Nem megy. A szeretett nő telefonál, érdeklődik. Elmesél mindent az elejétől a végéig, halál tusaként adja elő kálváriáját és elégedetten fogadja a sajnálkozó szavakat. Fájdalmas még beszélni és gondolkodni is. A nő megígéri, este finom vacsorát főz, hogy addig hogy bírja, ki azt nem tudja, de akkor sincs semmi ereje ahhoz, hogy tegyen valamit éhségének csillapítása érdekében. Az öt sportcsatorna közül most egy sem villanyozza fel, és ha a kedvenc csapata 10:0-ra megverné örök ellenségét, akkor is borús képet vágna. A haverok ivós, bulizós, hámból kirúgós meghívását is visszamondta. Elege van mindenből. Csak már lenne este, hogy valaki ápolja őt, még orvoshoz sem tud menni, mézet sem vett az egyetlen szerelme, ebédre semmi jót nem tudott összehozni, lázmérő sincs itthon, vele senki sem foglalkozik, ő senkinek sem fontos, a lakásban semmi életmentő eszköz nem található és talán még a holnapot sem éri meg.
Gondolataiba merülve, úgy látszik el telt pár óra, mert barátnője hazaérkezett. Éppen hogy ledobja a magas sarkút, már rohan is egy csókkal az ágyhoz. Majd belibben a konyhába, a vízforralót elindítja, a tea filtert a csészébe dobja, a mézet előkapja a helyéről és belecsöpögteti a gyógyító nedűbe. A lázmérővel a kezében megjelenik, majd mozdíthatatlan párja hónaljához teszi. Az ételt a hűtőből elővarázsolja, megmelegíti, közben az orvost hívja, hogy a holnapi időpontot lemondja. A tea és az étel kész, tálcán „beteg” szerelme mellé teszi az ágyra. A lázmérő csipog. Az eredmény 36,5 °C. A nő elmosolyodik, jó étvágyat kíván és megkéri párját, hogy egyeztessen a főnökével a holnapi munkamenetről.
Best of BKV
2011 május 5. | Szerző: ANAEL
Reggel van. Utazom. Utazol. Utazik. Utaznak. Utazunk.
Folytonos körforgás, le a lépcsőn, ki a kapun, fel a villamosra, le a villamosról, rohanás a gyalogátkelőn a buszmegállóba, fel a trolira, le a troliról, futás a metróra. Bérlet keres. Nincs bérlet. Jegyvásárlás. Pénztár zárva. Automata. Aprót keres…talál. A gép a pénzt benyeli, jegyet csak pár jól irányzott rúgás után ad. A biztonsági ember furán néz, nem baj a lényeg hogy megvan az a fránya cetli, mely arra jogosít, hogy a bűzös szerelvényeken bebarangold a várost. A mozgólépcső nyekereg, s lassú akadozó mozdulatokkal viszi a pokol felé a rezignált arcokat. A távolból félelmetes robajjal és hajat szaggató széllel érkezik a kék szerelvény. Csikorogva megáll, az ajtók kinyílnak és átható emberszag árad ki belőle. Az utazni vágyók feszülten toporognak, míg a leszállók idegesen távozni szeretnének a jármű belsejéből. Míg az utasok egymás lökdösésével megmutatják, hogy a tápláléklánc melyik szintjén állnak, megszólal a jelzés. Az ajtók bezáródnak. Egy légtérbe ragad mindenki egy percre csend lesz és felkészülnek a térbeli száguldásra. A szerelvény lassan kúszva elindul és a szürke arcok egymásra meredve, kiszolgáltatottan tűrik, hogy az ismeretlen sötétségbe repítsék őket. De nem csak a láthatatlan suhanás teszi az embereket védtelenné, hanem a rájuk leselkedő metrójáratokon honos élősködők. Az ember lánya, csak akkor figyel fel rájuk, ha a reggeli monoton utazásból kiragadva úgy igazán körülnéz. Egy ilyen páratlan pillanatban arcáról eltűnik a szürkeség, tele lesz élettel és mellette mindenki megmerevedik. Az idő vészesen lelassul, és mint egy felvételen látni minden apró mozzanatot. Ilyenkor észrevehetőek az élősködők, szinte világítanak. Ezen a szerelvényen több is felfedezhető.
Itt található a Business man, jól öltözött, elegáns úriember. HVG-vel az egyik kezében, a másikkal pedig kutatómunkát végez az orrában és az elveszett zöld smaragdra találva labdát gyurmáz, majd egy jól irányzott mozdulattal a szemben ülő emberre dobja.
Balra álldogál a Tolvaj, tökéletes rutinnal lazán és észrevétlenül nyúl egy úr zsebébe, emelve ki ezzel az illető havi megélhetését. Lebukás esélye nulla, és tudja, ma még rengeteg dolga akad a táskák és pénztárcák világában.
Szemben ül a Krákogós, aki az istennek nem menne el a tüdőgondozóba.Felismerhetetlen, köhögésnek kicsit sem mondható hang jön ki a torkán, és még a tüdején lerakódott egyveleget is jól visszaszívja, nem törődve a többi utastársa egészséges szervezetével.
Jobbra látható a Nemtörődöm, aki maximum 18 éves, szétdobott lábakkal ül. Laza, szakadt öltözete személyiségét is tükrözi, haja olyannyira szeme elé van fésülve, hogy „nem látja” előtte egy kismama, hatalmas hasával imbolyog, és komoly erőkifejtésbe kerül neki, hogy tartsa magát.
A háttérben lassan sündörög a Perverz, ágyékát markolászva keresi vágyai és kielégülése tárgyát, azt a nőt, aki ma tudta nélkül a mennybe repíti. A zsúfolt helyekre pályázik, ott ahol büntetlenül élvezkedhet. Szerencséje van, megtalálta azt a hordát, akihez nyugodt lélekkel dörgölőzhet, tán még szerszámát is előveszi…
Megszólal a jelzés. A lány arca újra szürkévé válik, az idő visszaáll a rendes kerékvágásba. Megérkezett. Az ajtó nyikorogva kinyílik, a leszálló és felszálló utasok helyet cserélnek. A mozgólépcső akadozva és reményekkel telve halad a mennyország felé.
Észérvek- Szexi focisták 0:0
2011 május 2. | Szerző: ANAEL
A lány kedvenc csapata sálját nyaka köré fonja. Ruházata tökéletesen megfelel a szurkolói imázs-nak, egy tuti stylist sem tudná ennyire tökéletesen összeállítani kollekcióját. Makacsul a tükörbe néz és megszólal „Igen is szívből szeretem a focit!”. Megfordul, és kedvenc női magazinját a kukába hajítja. Egy igazságtalannak vélt cikk volt az, ami így felbosszantotta. A cikk címe igazán arcul csapta és félkövér Tahoma betűi gúnyos táncot jártak a lap hasábjain. „A nők csak a focista fenékre gerjednek, nekik a les smafu!” Ahogy eszébe jutnak a szavak egyre dühösebb lesz. Teljes joggal zsörtölődik és kikéri, magának.
Mindent tud a csapatról, mezük gránátvörös és kék, a játékosok nevét A- Z-ig, oda-vissza, álmából felkeltve trillázza, az összes meccsüket megnézi, és becsületesen szurkol nekik. Elismeri az eddig elért eredményeiket, mint például a Bajnokok ligája, UEFA-kupa, Európai Szuperkupa, FIFA-klubvilágbajnokság, Spanyol Szuperkupa, Catalunya kupa és még sorolhatná. Tökéletesen felkészült, az évszámokból, játékosok folytonos igazolásairól és családi hátterükről. Büszke arra, hogy tudja mi a szöglet a 11-es, a bedobás és kirúgás, nem téveszti össze a kötényt a köpennyel és tudja mi a különbség a piros és sárga lap között, és ha kell, akkor a les szabályt is elmagyarázza. És most végre teljesült az álma élőben nézheti, ahogy a hatalmas stadionban rúgják a bőrt. Mérge elmúlik, és már csak arra gondol, hogy mennyire jó lesz neki, hogy barátaival a meccsre mehet és tombolva, sikítozva, zászlót lebegtetve szurkolhat kedvenceinek.
Csengetnek. A szíve megdobban, már itt is vannak érte, kitekint az ablakon, a csajok integetnek neki. Mindegyik a kedvenc focistájuk nevével ellátott mezt viseli és tele van csillogással a szemük. A lány még egyszer a tükörhöz szalad, a smink és haj tökéletes, még egy kis szájfény és indulhat is. Mint egy topmodel a kifutón megpördül egy csókot dob az ágy fölé ahol Victor Valdés félmeztelenül, megigézően pózol a plakáton. Hogy ma ki is lesz az ellenfél? Azt most hirtelen el is felejtette, de kit érdekel nagyon sóhajt és reménykedve szalad le a lépcsőn, hogy talán végre ma eljön az a nap, hogy testközelben is láthatja, megérintheti, meghódíthatja őt. 😉
Toalett(ina)
2011 április 28. | Szerző: ANAEL
Az egyik csinosabb, mint a másik. Márkás kosztümben és tizenöt centi sarkú körömcipőben grasszálnak a folyosókon. A körmük ápolt, a sminkjük tökéletes, sörényük egyedülálló. Mint egy külön világ, egy megismételhetetlen csoda, “hasat be, mellet ki” felkiáltással szikráznak egyfolytában s a férfiak bágyadtan omlanak össze utánuk. Hatalmas tartásuk van, a nap 24 órájában, fegyelmezetten viselkednek, kiválóan mutatva nőiességüket. Kiválóan beszélnek, a munkában toppon vannak, lazán levezetnek egy prezentációt és odafigyelnek az étkezésükre, bájosak és szeretni valók, eltökélt amazonok.
Az etikett szabályait betartva a make up igazítására hivatkoznak, majd pillát rebegtetve eltűnnek a toalett rejtélyes falai között. A mosdó tiszta, a kéztörlők a helyükön a folyékony szappan szenzitívebb, mint valaha, a porcelánszékről már nem is beszélve makulátlanok, fehéren csillognak helyükön. Rózsaillat terjeng mindenütt, itt aztán minden jel arra mutat, hogy női illemhelyen vagyunk. A díva betipeg az ajtón és kiválasztja a számára legszimpatikusabb latrinát. Bezárkózik, a női kelmét lehúzza, imbolyog a sarkakon, hogy megtalálja a tökéletes célpontot. Sikerül, megvan a helyes út és már nem számít semmi, bevadul, a kis kosztüm megfeszül, ide- oda hullnak az aranysárga cseppek, nem számít, hogy deszka vagy padló, szanaszét repked a papír és az intim higiéniai eszközök minden egyes darabja. Már végzett is, és mintha homokba dugná a fejét nem vesz észre semmi nyugtalanítót. Mit neki egy kis dugulás, elhullajtott használt minitampon. Gondolja magában, nem érdekes, hiszen nem látja, és nem tudja meg senki, az öblítés számára egy fura szokás, a tisztítókefe csak egy csendélet a kőpadló fehér mezején, s a deszka, mint egy trópusi vihar áztatta terület. A lényeg, hogy túl van rajta, a tisztogatás nem az ő reszortja. Kinyitja az ajtót, átsuhan a mosdóhoz, kezét alaposan megtisztítja, a kosztüm redőit elrendezi, hajába túr, hogy a tincsek a helyükön legyenek, majd észrevétlenül kisurran, hogy egy újabb tárgyaláson vehessen részt, ahol egy multi kozmetikai cég ügyvezetőjét fogja meggyőzni a nőiesség varázsáról.
Vénségemre legyen mondva…
2013 január 24. | Szerző: ANAEL
Az akciós újságokat miattuk nyomják. Minden nap megy a lapozgatás és percek alatt kész a logisztikai rendszer, a fejben összeadódnak a GPS koordináták, hogy a mai napon mely élelmiszerüzleteket célozzák meg és meddig tart majd a vásárlás. Mint valami futurisztikus filmben, az agyban az adott program egyszerre kapcsol be. A fejek megemelkednek, a test életre kel és pontban 07:30-kor megindul a népesség egyik nagy csoportja: a Nyugdíjas.
Az eszközöket maguk választják, ez lehet bot, kis gurulós húzós táska, vagy simán a Spar-os zacskó. Időjárás? Nem számít. Mondhat bármit a Tv, ők a tiltást kihívásnak veszik. Lehet jégpáncél az úton. Elindulnak. Nyári kánikula! Rajtuk nem fog a hőguta. Nem téma. Indulnak, mert indulniuk kell! A házból kilépve a tömegközlekedés különböző fajtáit célozzák meg, sietnek, hiszen nincs idő, a küldetést teljesíteni kell. A jármű érkezik, a parancs nem várhat, még meg sem várják a leszállókat 50 évnyi munkára, a régi idők szépségére és öregségükre hivatkozván iszkolnak lökve fel mindenkit, aki él és mozog, keresvén a helyet, ami biztonságot ad, arra a pár megállóra. Minden tökéletes, úgy ahogy tervezve volt, pár perc nyugalom már nem elég. Program bekapcsol: Berzenkedés. Aki véletlenül nekiment a táskájuknak, az a hibás mindenben, hogy fiatal, hogy iskolába megy, hogy nem fér el, és miért nyomkodja azt a Valamit, hogy a fülébe is miért van állandóan az a Valami, majd megtudja, és annyi idősen, mint ő majd azt kívánja, bár csak ne lenne a fülében az a Valami. S míg a születésétől kezdve, az életében történt összes bánatát az előtte álló fiatalra zúdítják, észreveszik, hogy a következő állomás már a Cél. Felállnak, nehezen kapaszkodnak, izgatottak, hiszen majd le kell szállniuk. A jármű megy, halad, száguld, fékezik, elindul, száguld, fékezik. Közben mennek, próbálnak minden lehetséges kapaszkodót elérni, dőlnek balra, dőlnek jobbra, a táska beakad, kiakad, majd ismét beakad, rángatják, húzzák, kapaszkodnak, tolakodnak. Páran rászólnak, hogy ők is leszállnak, nyugodjon meg, de mintha máshol lennének, csak egy program fut a fejükben, a leszállás. Megtörténik.
Szinte egyszerre érnek a „megbeszélt helyre”, melynek különleges neve: Piac. Mozgásuk monoton, de erőteljes, tekintélyt követelő. Megindulnak az ajtó felé, és mint valami hangya sereg elárasztják a csarnokot. Némelyik út közben elakad egy szerelmes párba, aki a sajtpult előtt romantikus csókot vált. Nekimennek, és fintorogva kérdőre vonják őket. Sajnos a program nem engedi, hogy eszükbe jusson, ők is voltam szerelmes kamaszok, lopott csókokkal, szenvedéllyel és buja vágyakkal. Ez nincs. Kiirtódott. Néznek jobbra, néznek balra, morognak, nevetnek, veszekednek, ámulnak és bámészkodnak, vásárolnak.
A gurulós táska és a Spar-os zacskó lassan megtelik. Az erejük minden erejével vonszolják haza szerzeményük. Sietve, rohanva, amennyire lábuk és szervezetük bírja, hogy elérjék a járművet, amiből 1 perc múlva jön a másik. De nem érdekli őket, mert nekik az kell, ami pont ott van a megállóban. És futnak, szaladnak, New York maraton, és iszkolnak, kapaszkodnak, helyet keresnek, leülnek, berzenkednek, majd felállnak, lökdösődnek, kapaszkodnak, beakad, kiakad, rángatnak, s végül leszállnak. A postaládában egy újabb üzenet, akciós újság, mely újabb megbízatást hirdet. Hazaérnek, leülnek, a testük ellazul, pihenés. Újság lapozgatása, program újratölt. Küldetés indul.
Oldal ajánlása emailben
X